Az alkotás életem szerves részét képezi. Kisgyerekkorom óta érzek késztetést gondolataim, álmaim rajzban, festményen való kifejezésére. Szoros kapcsolatban állok a természettel, innen nyerem az alapmotívumokat. A szürreális látásmód megjelenítésére törekszem műveimben.

1937-ben születtem Újpesten. Az itteni táj lenyűgöző szépsége nemcsak csodálatot váltott ki belőlem, hanem a pillanatnyi hangulat rögzítésére, képi feldolgozásra is sarkallt. Erre leginkább az akvarell műfaját tartom alkalmasnak.

Szabadiskolában végeztem tanulmányaimat fejér megyében, de mindez évtizedekre félbeszakadt.
Öt-hat éve festek aktívan akvarellel, itt a Duna mentén. Életemben a természet és a művészet iránti rajongó szeretet jelenti a hétköznapok harmóniájának békéjét.

A rajz a festészet szeretete gyermekkorom óta bennem van, és mint rajz szakos tanár ebben igazán elmélyülhettem. A festészeti technikák közül az akvarell áll közel hozzám.
Témáim legtöbbször a természet adta csodák, mely elvarázsol és a benne rejlő szépség, harmónia amit ecsetemmel megörökítek.
Színvilágom – a melegséget árasztó napsárga, aranyló barna, égő vörös, tündöklő narancs.

Iskolai elemző, elméleti szinten a megjelenítés világa korábban sem állt tőlem távol. Szerkesztési arányok, formák, párhuzamok és ellentétek, szerkesztési vágások ilyen-olyan mérték állandó elemei valamennyiünk hétköznapjainak. Amikor azonban az elméleti ismereteinket gyakorlatiasabb megjelenítésben is látni akarjuk, az már az elhivatottsággal szembeni vakmerő merészség, amelynek mértékletet parancsoló erő a manualitásban elhelyezkedő kézség. Ezért rekedtem meg a faliplasztikáknál.

Ifjúkoromban sokat fotóztam. Akkoriban emlékeket gyűjtöttem – diafilmen, papírképen megörökítve azokat. Több évtizedes kihagyás után az elmúlt években újra fényképezőgépet vettem a kezembe. És most már nem is tudom letenni. Megváltoztatta a világlátásomat. Pontosabban gazdagította, esszenciálissá tette. A kamera keresőjén, az objektíven keresztül könnyebb meglátni a lényeget – ha keressük, és ha rá tudunk hangolódni. Olyankor, amikor így rálelek egy témára, örömmel osztom meg másokkal, igyekezve egyedi módon láttatni azt.

Saját világomat ábrázolom, a tárlatlátogató pedig a maga tapasztalásai szerint értékel. Abban a reményben alkotok, hogy lesznek, akiket megérintenek a képeim.

1961-ben születtem Miskolcon. A szakma alapjaival a kazincbarcikai Izsó Miklós Képzőművészeti Körben ismerkedtem meg. Tanulmányaimat a nyíregyházi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán folytattam. Mestereim: Bényi Árpád, Valkovics Zoltán – debreceni festőművészek.
Rendszeresen veszek részt alkotótáborok, művésztelepek munkáiban. Alkotásaim témái a folyamatosan változó természet, magával ragadó tájak, városok, az emberi jelenlét, melyet megpróbálok egyéni látásmódommal a nézők elé tárni.

A magam örömére kezdtem el a rajzolást. Valami furcsa belső nyugalmat érzek, ha leülök egy üres lap elé, s valami szép kerül a rajzlapra a festészet, grafika és képzeletem segítségével. Kedvelt témáim a harmóniát és békét sugárzó természet valamint a csendélet.

Virágok, fák, hegyek, a Duna és a természeti jelenségek itt a Dunakanyarban, életem meghatározói voltak. Örömet, életkedvet adtak. Próbálom megörökíteni a hangulatot, belső érzéseimet a vásznon megjeleníteni. A festmények a nézőkön keresztül élnek, ha képeim megérintik őket, akkor volt értelme a munkámnak.

Nagymaroson születtem, itt is élek. Számos technika közül a diópác és a fotózás áll a szívemhez a legközelebb. A természetből merítem a témáimat, de elsősorban nem klasszikus értelemben vett természet fotókat készítek.

Első elismerésként 1982-ben Túrkevén megrendezett képzőművészeti tárlaton nívó díjjal értékelték kiállított olajpasztell munkáimat. Később a vegyes technika, majd az akril festék vált kifejező eszközzé számomra. Mottó: tiszta szívvel, jólélekkel, vezetni ecsetemet, s alakítani a színeket és formákat.

„Behunyom a szemem, mivel látni akarok.”
(Gauguin)

„Egy arcot szépen festeni egészen más mint szép arcot festeni”
(Ny. G. Csernyisevskij)

1960-ban születtem Budapesten. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolát alkalmazott grafika szakon végeztem el. 1983-1987-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója voltam, sokszorosító grafikán. 1987 óta vagyok tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Édesapám festőművész volt, hatása végig kíséri munkámat.
"Nekem nem mondanivalóm van, hanem festenivalóm." (Szalai Zoltán)

1974-ben születtem Budapesten. Egerben végeztem el a főiskolát rajz-vizuális kommunikáció szakon, majd az Iparművészeti Egyetemen 2008-ban diplomáztam. Pilisvörösváron egy művészeti iskola képzőművészet tanszakán tanítok. 2009-ben költöztünk Kismaros-Börzsönyligetre. Mostanában a Börzsönnyel kapcsolatos képeket festek olaj technikával.

A festészettel csak nyugdíjas koromban kezdtem komolyabban foglalkozni autodidaktaként temperával, olajjal. A Dunakanyar szépsége számos képem ihletője. Munkáimmal önálló- és csoportos kiállításokon veszek részt.

A képzőművészeti technikák közül számomra a textilhez kötődő technikák a legkedvesebbek. Korábban a szövés, jelenleg a foltvarrás ill. a textilfestés lehetőségeit kutatom. Egyszerűségre törekszem az anyag természetes adottságainak, textúrájának, színének, mintázatának felhasználásával. Az otthon harmóniáját, melegét próbálom megteremteni képeimmel.

Kedvelt időtöltésem a festés és rajzolás. Témaválasztásom változatos, a konkrét látvány, vagy elvont gondolat megjelenítése a festészet eszközeivel.

1992 óta vagyok tagja a Nagymarosi Képzőművész Egyesületnek. Legközelebb hozzám a színes ceruza, mostanában pedig inkább a pasztellkréta technikák állnak. Szeretem a természetet és a természethez közelálló dolgokat ábrázolni, kiragadni számomra érdekes részleteket és azt kidolgozni. Képeim főleg csendéletek és tájképek.

Vácon születtem, és élek. A 90-es években kezdtem festeni, főleg olajjal. A tanáraimnak Orvos Andrásnak, Bodor Zoltánnak és Debreczeni Zsófiának nagyon sokat köszönhetek. Lírai alázattal, a természet szeretetével próbálom képeimen megteremteni a színek közti harmóniát, a rendet, az egyensúlyt, és a pillanatnyi hangulatot.

1943-ban születtem Nagymaroson. Festeni Tóth Nándor festőművésztől tanultam. Legkedvesebb témám a tájképfestészet, amelyet leginkább olajjal, akvarellel és újabban pasztellel valósítok meg.

1992 óta élek Nagymaroson. A festészet iránti vonzalmam már gyermekkoromban megnyilványult. Olajfestményeimen főként tájkép és csendélet formá-jában örökítem meg pillanatnyi élményeimet.

A megkapóan szép vidék és az emberszeretet határozzák meg témaválasztásaimat. Akár a táj, akár az ember a modell, mindenben a szépséget és a harmóniát keresem. A megjelenítéshez a pasztell színvilágát és a grafika eszközeit alkalmazom legszívesebben.

Az alkotás mindig a munkám, életem része volt. A változások úgy hozták, hogy nehéz, küzdelmes mindennapok jöttek és már a munkámban nem az alkotás kapta a főszerepet. Az énem egy részében űr keletkezett. A sorsom úgy hozta, hogy megtaláltam egy régi barátot. Az Ő segítségével ismertem meg a váci rajzkört és vezetőjét Debreczeni Zsófiát. Az űr eltűnt, lelkem egyensúlyba került. Tanulom a színek világát, formákat, szeretném rögzíteni, amit szépnek találok. Egy tárgyat, egy színharmóniát, egy benyomást, egy pillanatot. A festés fontos számomra, és boldogan mutatom meg amit arra érdemesnek érzek.

A festészet számomra öröm, örömszerzés és kikapcsolódás. Elsősorban olajjal festek. Még nem találtam meg a stílusomat, de keresem. Tanulni mindenkitől és mindenből. A mediterrán színek és tájak inspirálnak. Ez a színvilág szeretetet és melegséget áraszt. Képeim „ha csak egy percre is” örömet szereznek, már érdemes festeni.

Már fiatal koromban szívesen rajzoltam. Később a Főiskolán Winkler professzor úr volt a tanárom. Jelenleg főképpen olajfestékkel dolgozom, de szívesen festek akvarell képeket is. Számos egyéni és csoportos kiállításon vettem részt.

Rudnai Gyula szavait sajátomnak érzem: „a piktúráról keveset és igen csínján kell beszélni (meg írni is). Nemcsak azért, mert a festmények önmagukért beszélnek, hanem azért is, mert többnyire mást beszélnek, mint amit sokan belemagyaráznak.”

1964-ben születtem, azóta is Nagymaroson élek. A művészetek iránti vonzalmam a fafaragásban teljesedett ki. A fa, mint természetes anyag számomra melegséget, életet sugároz. A jövőben szeretném ennek a szenvedélynek szentelni az életem.

Összegyűjtöttem, és megszerveztem már néhány dolgot saját magam szórakoztatására, az idővel azonban mindig hadilábon álltam. Szerencsére a kedvteléseim türelmesek.

Szeretem a magyar tájat megfesteni. Vonz a természet és minden szépség, amit átélek – ezeket az élményeimet kívánom másoknak átadni. A természet nem személyválogatás. A szépség, a napfény mindenkié. Tökéletes harmónia.

Ha olykor olyan kegyelmi állapotba kerülök, hogy festhetek – mert van „miről” és rátalálok a „hogyanra” is – mindig egy titok részének érzem magam. Egy Nagy Alkotó egyszerű beavatottjának. Ilyenkor boldog vagyok. Számomra ezt jelenti festeni vagy éppen megmunkálni a kezem ügyébe kerülő anyagokat.

Mindig érdekelt a művészet, főképp a festészet. Az olajban találtam meg az én világom. A természet, a virágok, a falu és városrészletek fő témáim. Későbbiekben szeretném a portré festést is kipróbálni. Példaként a 19. századi festészeti stílust tartom.

Az utóbbi években nagyon megszerettem a tűzzománcot. Főleg a termé-szetben található szépséget szeretném képeimen visszaadni. A legapróbb részletektől a tájig bezárólag. Bogaraktól a virágokon át a templomokig. Szeretném, ha munkáim örömet szereznének mindenkinek.

Gyógyszerészként az életemet a nem is olyan rég felfedezett formázás és rajzolás varázsolták kerek egésszé... mintha hazaérkeztem volna... 2003-ban munka és család mellett végeztem el a kerámiakészítő szakiskolát, majd találtam rá a raku technikára. A raku természetközelsége nagy segítségemre van az általam megélt és elképzelt világ megformálásában: ettől lesz erőteljes, megdöbbentő, vagy éppen lágy és észrevétlen. A kerámiákat jelenleg is szabad-időmben saját örömömre készítem: minden darab elkészítése élmény és a végeredménnyel szeretnék másoknak is jó érzéseket adni.

Igyekszem a festészet szakmai előírásait betartani, de nagyobb gondot fordítok a szépségre. Arra, hogy képeim a szemnek és a léleknek is tetszenek. Szeretem az egyszerű embereket és az erdőt festeni.

Képeim egy hatalmas képregény egyes jeleneteinek kockái. Nincs közük a valósághoz sem témában, sem a megjelenítés módjában. De a valóság általában unalmas. Sajnos.

1952. február 27-én születtem Héhalomban. Szeretek barangolni határtalan zeg-zugos utakon, s visszatérni ahhoz a pont-hoz ami csak az enyém, hogy összerakjam egy-egy hangulatban emlékeimet, ami lehetne a jövő is: egy dal, egy vers, vagy forma, -jel a jelenben.

Tíz évvel ezelőtti nyáron ismerkedtem először a szobrászattal a zebegényi Szőnyi István Szabadiskolán. Azóta csaknem minden évben visszatérek egy-egy kurzusra. Kisplasztikáim agyagból készülnek, témáim az ember és a természet. Pasztellel is szívesen festek elsősorban tájat és virágokat, mert érzéseimet ezeken keresztül tudom leginkább kifejezni.

1974-ben születtem Felvidéken. A Budapesti Műszaki Egyetemen építész-mérnökként diplomáztam. 2001 óta élek Nagymaroson férjemmel és két kicsi fiammal. A képzőművészeti kifejezésmód már gyermekkorom óta foglalkoztat. A szépségnek, az élet apró momentumainak vagy mély értékeinek megfogalmazása öröm forrása számomra, akár a saját, akár mások alkotásain át tapasztalom.