A lélek és a rezgések

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
"itt van a te utad"

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
"vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad"

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
"vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat."

 

  Kérem, tegye nyitott tenyerét a mellkasára úgy, hogy a csuklója a szegycsont aljára essen és ujjai a bal válla irányába nézzenek! Egyszerűbben, mondja azt, hogy "én" és közben nyitott tenyerét tegye a mellkasára, ahogy az életében már számtalanszor megtette! Most hagyja a mellkasán a tenyerét, lélegezzen nyugodtan és érezze meg, hol lakik a lélek. Pontosan ott, a tenyere alatt...

Ne tévessze meg, az én és a lélek nem ugyan az a "dolog"! Az én testem és az én tudatom a lelkem kivetülése az anyagba itt és most. Ez pontosan olyan, mikor a lányaim kiszólnak a szobából: "Anya, csinálsz nekünk banánjoghurtot?" Nem látom őket, csak  a hangjukat hallom, a hangjuk pedig nem más, mint a levegő rezgése, mely eléri a dobhártyámat, majd az idegpályákon keresztül először a szívembe jut (érzelem, érzés, mely a legősibb agyterületen, a limbikus rendszeren át száguld), majd az agykérgembe kerül az információ és a levegő rezgése általam banánjughurttá materializálódik, azaz egy rezgés kivetül az anyagi világba.
Ugyan ez történik a lélekkel, mikor meg- illetve leszületünk: egy rezgés kivetül az anyagi világba. Ennek a rezgésnek a milyensége határozza meg, milyen lesz a testünk, milyen képességekkel születünk, milyen feladatok várnak ránk az életben, azaz honnan hová jutunk, miféle betegségekkel kell szembenéznünk és ennek a rezgésnek, azaz a lelkünk rezgésének minősége kijelöli azt a keskeny ösvényt, amin VÁLLALTUK, hogy végigmegyünk. Erre a vállalásra általában nem szoktunk emlékezni, és ebből jönnek életünk bonyodalmai, keserűségei és kudarcai.
Erre a rezgésre épül a vonzás törvénye. Lelkünk egy bizonyos módon rezeg, mindegyikünké másként. Mások ill. különböző események rezgései a mi rezgésünket erősíthetik, gyengíthetik, vagy oly minimálisan változtatják meg, hogy nem számottevő. A vonzás törvényének lényege, hogy a mi rezgésünket a hozzánk hasonlóképpen rezgő dolgok felerősítik, azaz bevonzzuk, azaz találkozunk velünk, azaz valósággá válnak életünkben. Azonban nem úgy, ahogy azt a Titok c. filmben bemutatják, ami nem más, mint a leggátlástalanabb agymosás és a már nem működő vegyél-egyél-költsél reklámok új megjelenési formája. (erről később) Ismerős a közmondás: Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik! Azaz, ami a lelked legmélyéről tör a tudatodba az megvalósul, megjelenik az anyagban, ahogy a megszületésünkkel mi, mint rezgés is megjelentünk az anyagban. A lélekből előbúvó akaratot nem szabad összetéveszteni a görcsös akarással, a kellel, az "akkoriseléremmel". Ez a görcsös akarás (milyen beszédes is magyar nyelv) görcsöt köt az útra, a keskeny ösvényre amin haladunk és megakasztja az energia, a rezgés áramlását.
A rezgés erejének legszebb példája az ima ereje. Ott és akkor az ember nem akar, nem követel hanem kér. Kérj, és megadatik! Megadatik, mert kérsz- és kérni akkor és csak akkor tudsz, ha a lelked rezgését, rezdülését, vágyadat meg tudtad fogalmazni és ki tudtad mondani. És ezért adatik meg.

 

K.R.
konkolyrita@gmail.com

2008. 04.19.

vissza a tartalomhoz

A vállalás

 Életedet vállaltad. Felelős vagy gondolataidért, szándékaidért és tetteidért. Senki más: csak Te. Nincs rossz társaság, nincs rossz férj, vagy feleség, nincsenek rossz szülők és rossz gyerekek, akik tönkretették, tönkreteszik az életedet. Csak a TE döntésed van, aminek eredménye a léted minősége.
Minden pillanatban döntünk. Egész létünk és maga a létünk döntés eredménye. Úgy döntöttünk, hogy megszületünk, hogy oda születünk, ahova születünk, olyan a családunk, amilyet választunk magunknak- választottunk, hogy a vállalt feladatot végrehajtsuk és úgy választottunk, hogy a megszületésünk előtt vállalt feladatot beteljesítsük életünk során.
Ezt elfogadni nehéz. Nehéz, mert az elfogadás útját magunkban és magunkkal járjuk végig. Ez az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány magába hordozza az elhagyatottság érzését. Itt szó sincs elhagyatottságról. Ennél sokkal komolyabb erőpróbát kell kiállnunk: magunkkal kell szembenézni, magunkkal kell elbeszélgetni, magunkat kell megismerni, és magunkat kell megszeretni. Ekkor megbízunk magunkban és megbízunk döntéseink helyességében, hisz azért döntöttünk akkor úgy, ahogy döntöttünk, mert ott és akkor azt találtuk a legjobb döntésnek. Rossz döntések nincsenek, csak döntések vannak. Ha MAGunkra hallgatunk, legbelső hangunkra, vagyis lelkünk rezgésére, akkor a fontos döntéseink nyomán nem térünk le az ösvényről, a vállalt úton haladunk. Ahogy a tao csodálatosan megfogalmazza: az út a cél. Az út nem más, mint maga a megismerés. Csak az ismerheti meg az igazságot, az egyet, a teremtő erőt, aki saját magát megismeri és felismeri, hogy az út, amit járnunk kell, amit vállaltunk, bennünk van.
Létünk kivetülése az itt és mostba teremtéseink által jelenik meg magunk és környezetünk számára. Teremtéseink által ismerjük meg saját magunkat, teremtéseink az úton való haladásunk egy-egy jelzőkövei. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Az ember teremtő erővel bír. Az ember minden döntésével megteremti a maga valóságát. Bármit tesz, bárhogy dönt, a végeredmény minden esetben: teremtés. Döntéseink által mi magunk teremtjük meg családunkat, házastársunkat, sikereinket, kudarcainkat, munkánkat, főnökeinket, jó és rossz napjainkat.
Ami a tudatunkban lakik, az jelenik meg a mindennapjainkban. Ezért nincs rossz társaság, nincs rossz férj, vagy feleség, nincsenek rossz szülők és rossz gyerekek, akik tönkretették, tönkreteszik az életedet. Csak a TE döntésed van, aminek eredménye a léted minősége, az életed.

 

K.R.
konkolyrita@gmail.com

2008. 04.20.

vissza a tartalomhoz

Nincs titok

 

Nincs titok. Csak titkolózás van. Titok nincs. Csupán a titkolózás tényéből következtethetünk a titok feltétezett létére. A titok, ami sokszor csupán maga az ismeretlen, vonzza az embert.
Sokan a vélt titok, az igazi nagy titok megszerzésétől, birtoklásától várják életük megoldódását, várják titkos vágyaik beteljesülését, várják a hatalom birtoklását. Úgy vélik, ha a vélt titok birtokába jutnak, akkor megszerzik azt a tudást, amire vágynak. Minderre azért van szükségük, hogy a megtapasztalás fáradsága és vesződsége nélkül érjenek az út végére, bárha céljukat talán nem is tudják. Ilyenkor a vélt titok megszerzése válik céllá. Ők a titokhajszolók, jelszavuk pedig: Vedd el a tudást! És a tudás milyen okosan teremtetett: akitől el akarják venni, annál megmarad, sőt gyarapszik, hisz "a tudás tudást vonz", aki elveszi, azt pedig megégeti. És nem is történhet másképp, hisz a tudás birtokába jutásának módja az általunk vállalt úton való haladás. (A vállalás) Az pedig, hogy a tudás megszerzésének módja az út beteljesítése, nem titok. És az, hogy a valódi tudás mindenkori birtoklásának feltétele az út beteljesítése, szintén nem titok.

Úgy alakult, hogy találkoztam egy kedves, őszinte, útjukat kereső párral. Sok mindenről beszélgettünk órákon át és az idő előrehaladtával lassan kirajzolódtak vágyaik, álmaik és ami nagy fontos, ezekről egyre határozottabban és magabiztosabban beszéltek. Együtt gondolkodásunk során- ezen a pár órán, mikor útjaink találkoztak és mindhárman, mint úton lévő vándorok, kik örülnek, ha egy fa árnyékába heveredve mesét szőhetnek, egy kis pihenőt tartottunk és szőttük meséinket- akkor és ott közössé vált meséinket. Beszéltünk a tudásról, a vonzás hatalmáról és a teremtés képességéről. Beszéltünk arról, hogy minden tudás levezethető a magyar nyelvből, Bogár László példáját kölcsön kérve: KÉPes vagy EGÉSZséget teremteni? Azaz: a teremtésed során van a tudatodban egy kép, egy olyan akarat, egy olyan cél,  mely az egész létbe harmonikusan beleilleszkedik? Ha van, akkor képes vagy egész-séget, azaz harmonikus világot teremteni. Ha nincs, akkor egy torz valóság, egy csökevényes világ lesz élettered, melyet Te teremtettél meg: környezetszennyezés, ehetetlen műanyagok élelemformába csomagolva, embertelen multi-kulti szennytömeg. Itt tartunk most, erre vagyunk KÉPesek.
A legfontosabbak a tudatunkban létrehozott képek, hogy elképzeljük, mit szeretnénk, mit akarunk elérni, milyen világban szeretnénk élni, és lássuk magunkat és életünket olyannak, amilyet kívánunk magunknak. Halljuk meg a tudatalattink szavát, azaz az ősi ösztönt, a sugallatot, ami nem más, mint lelkünk rezgése. (A lélek és a rezgések) Erről és ilyesféle dolgokról beszélgettünk mi, a három vándor, mikor feltámadt a szél, és az öreg, sokat látott fa zsenge tavaszi levelei beleborzongtak a fuvallattal érkező gondolatokba. Majd a vihar előtti csend némasága közénk ült. "Tudod- törte meg a várakozás feszítő pillanatait az egyik vándor- mi már elképzeltünk valamit, amire szükségünk van. És nemcsak elképzeltük, hanem készítettünk róla egy képet, amit kitűztünk a lakásunkban, hogy mindig lássuk mi az, amit el akarunk érni." Gondolataim a szélnél is sebesebben száguldottak: beszélgetésünkre hagyatkozva megjelent előttem egy kép, ahol a kedves, őszinte és nyíltszívű pár gyerekek gyűrűjében mosolyog, láttam, ahogy szépen ápolt kertben örömben és egészségesben kiegyensúlyozottan dolgoznak, miközben süt rájuk a nap, éreztem, hogy munkájukban megvalósítják önmagukat, de egy furcsa érzés bezavart; majd száguldó gondolataimat saját szavaim hangja törte meg: "És mi van a képen?"-kérdeztem.  Ekkor megérkezett a vihar, és sivítva üvöltötte: pénz!
Nem. Pénz nem lehet azon a képen. Ők ennél sokkal érzékenyebbek, okosabbak és tisztábbak. Pedig ott van. Ott.. ott  a lakásban, hogy mikor felébrednek lássák, mikor munkába indulnak lássák, mikor megérkeznek lássák és mikor pihenni térnek lássák. Tudtam, ez nem az Ő valóságuk. De honnan férkőzhetett a tudatalattijukba ez a cél nélküli, romboló gondolat? Hisz a pénz csak eszköz. A pénz, csak egy beteges, torz, egész-ség-telen világba lehet cél. Ez az én nagy viharom magával hozta a választ is: "Láttuk a Titok című filmben. Biztos Te is ismered."
A film ekkor már két hete pihent az íróasztalomon, sorsára várva. Azon az estén sorsa beteljesedett és összeházasítottam a lejátszóval: a frigy eredménye egy torzszülött világra jövetele lett. Ezt a gnómot aranyba, bársonyba öltöztették, hazudtak róla tehetségét és csodálatos képességet, semmihez sem fogható nem létező szépségét, és az egekig magasztalták. És a csel sikerült: sok mindenkit vakított el a csillogás és süketített meg a hamis dicshimnusz. Vajon hányan fénymásolhattak pénzt és ragasztották ki a szekrényre? Vajon hány vándor hitte el a pénzboldogság hamis ígéretét? Vajon hány útkeresőnek ültették be mélyen a tudatalattijába a pénz istenségét és mindenhatóságát? Vajon hány szerencsétlen kisfiú nézegeti éjjel a paplanja alatt a kívánt bicikli (pénz kell hozzá!) képét?
Így működik a pénz hatalma, ezt teszik a pénz mocskos urai, mikor a tv-ből, rádióból zúduló agymosó reklámok már hatástalanokká válnak: szolgálatukba állítják a VONZÁS TÖRVÉNYÉT.

 

K.R.
konkolyrita@gmail.com

2008. 05.03.

vissza a tartalomhoz