Körömvirág - Kincsestár - Másról, amit el kell mondani

Elgondolkodtak már azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy soha ennyiféle gyógyszer nem állt az emberek rendelkezésére és soha ennyi beteg ember nem volt? Itt valami nem működik! Járjunk utána!

Bár ritkán nézek TV-t és alig hallgatok rádiót (a kereskedelmi adókat főleg nem, ahonnan a legnagyobb mennyiségben zúdul az emberekre az információs csatornákon keresztül a méreg) tudom, hogy nagyon hatásos és ígéretteljes gyógyszerreklámokkal bombázzák a leendő fogyasztókat, vagyis a piacot, vagyis minket. Ráadásul előre megfontolt szándékkal, felelőtlenül, emberéleteket kockáztatva.
Nem tudom, emlékeznek-e rá, pár évvel ezelőtt egymás után több fájdalomcsillapító reklámmal lehetett találkozni a médiában. Ez azért volt hatalmas felelőtlenség, mert az összesnek ugyanaz volt a hatóanyaga, a paracetamol. A paracetamolt naponta 4x lehet alkalmazni és két adag bevétele között legalább 4 órának el kell telnie. Az arra érzékenyeknél májszöveti elhalást okozhat a gyógyszer túlzott fogyasztása. Hogy miért mondtam ezt mind el? Nézzük, hány féle, elsősorban vény nélkül kapható gyógyszernek a hatóanyaga a paracetamol (is): Ben-u-ron szirup, Béres Febrilin, Efferalgan Paracetamol, Grippostad, Panadol Rapide, Panadol, Paracetamol BP 500, Paramax Rapid 500, Béres Trinell pro, Coldrex, Gripposad C, Miralgin, Neo Citran, Panadol extra, Saridon, Vicematol.
Gyakorlatilag kivédhetetlen, hogy egy beteg ne adagolja túl a paracetamolt akár egy megfázáson során is. Ennyit a gyógyszeripar felelőtlenségéről, a minden áron való profithajszájáról. A felelősség pedig könnyedén áthárítható a betegre, hisz apró betűvel mindegyik terméken feltünteti a gyártó, hogy tartalmaz paracetamolt. Lázasan tessék nekiállni analizálni a gyógyszerek hatóanyagait! Vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

...sőt, tévét sem néznek és a patikusuktól, orvosuktól, és a szomszédasszonyuktól sem kérdezik meg, hogy mit vegyenek be, ha fáj a fejük, ha elrontották a gyomrukat vagy, ha székrekedésük van. Miért nem kérdezik meg? Mert ösztönösen tudják.
Az ösztön nem más, mint az a belsőhang, ami mindnyájukban megvan, velünk született, azonban a profitorientált iparvilág azon dolgozik, hogy kiirtsa belőlünk, hisz az ösztönpótszereit csak így tudja eladni. Egy egyszerű példa: szinte nincs olyan gyerek, aki ne szeretné az epret. Az élelmiszeripar hogyan profitál ebből? Egy bizonyos fa fűrészporát vegyszerekkel kezelve az eper ízéhez hasonló aromát állít elő és adagolja azokba az élelmiszerekbe, pl. joghurtokba, amit kisbabák, kisgyermekek fogyasztanak. A felcseperedő gyermek pedig abban a tudatban nő fel, hogy ilyen íze van az epernek. Majd, mikor a nagymamája elé tesz egy esetleg a saját maga áltat termelt nagy tál epret, a kisunoka csalódottan nyammogja, mivel ő egy teljesen más (mű)eper ízt ismer.
Szóval ezzel a technikával építik le ösztönös védekező és veszélyfelismerő veleszületett reakcióinkat, így téve minket kiszolgáltatottá.

A fenti eperaroma mintára készülnek a gyógyszerek is - az elv ugyanaz. Becsapni a szervezetet, majd átvenni a hatalmat. A gyógyszerek nagy trükkje, hogy elnyomja a szervezet öngyógyító mechanizmusait, a betegséget úgymond maszkírozza, elfedi azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek beindíthatnák a szervezet öngyógyító folyamatait, melyek felébreszthetnék bennünk az ösztönt - mit kell tennünk, hogy legyőzzük a betegséget. (Egy egyszerű példa: mit kell ennünk, ha betegek vagyunk?) Akinek van kutyája vagy cicája számtalanszor láthatta, hogy állatkájuk szimatolgatja a füvet, majd elkezd "legelni". A kutyások nagyon jól tudják - fáj a kutyus pocija és gyógyfüvet eszik.
Kérem szépen, ez az, amitől megfoszt minket az ipar. A gyógyszer- az élelmiszer- a szépség- stb. ipar. És mindezt miért teheti meg? Mert mi fogyasztók partnerek vagyunk benne! Mert kényelmes siránkozni a világ folyásán, még sajnálhatjuk is magunkat, hogy mily nehéz ilyen borzasztó világban élni. A dolog közben arról szól, hogy mennyivel kényelmesebb azt hinni, hogy az "ipar" helyettünk mindent megold. Fáj a fejem? Hopp, egy tabletta! Le akarok fogyni? Hopp még egy tabletta, 0%-os joghurt és varázsteák csodaszép csomagolásban, hisz Tonna Donna színésznő is 25 kg-ot fogyott 3 hónap alatt. Stb. És ezt a sok butaságot elhisszük, ill. el akarjuk hinni, majd játsszuk az ártatlan, becsapott, szegény áldozatot. Mindezt azért tesszük, mert így könnyebbnek tűnik - elhisszük, hogy ezzel a viselkedéssel felmentjük magunkat a saját felelőségünk alól.
Szóval ott tartottunk, hogy a gyógyszerek elnyomják a szervezet vészreakcióit, melyek beindíthatnák az öngyógyító mechanizmusokat. Rendben. Egy-két tablettával sikerült átmenetileg megtéveszteni testünket. Azonban a szervezet problémája megmarad, ha azonnal nem is manifesztálódik, de energetikailag mindenképpen megmarad, és váratlanul (?) más tünetekkel kísérve újnak titulált betegség képében visszaköszön.

Ellenérvként el lehet mondani, hogy pusztított spanyolnátha, bubópestis, kolera, lepra Európa történelme során, azonban ez mára már megszűnt. Íme, a gyógyszerek diadala!! Biztos, hogy nincsenek járványként viselkedő megbetegedések? Szerintem vannak. Az előbb felsoroltaknál sokkal alattomosabban támadnak és sokszor csak a végkifejletnél szembesül a beteg a támadással. Íme néhány példa, tessék rajta elgondolkodni: magasvérnyomás, cukorbetegség, érrendszeri betegségek-szövődmények, szívinfarktus, agyi katasztrófák, depresszió és a soha nem látott számú balesetek. Ezt hozta nekünk a "helyettem majd megoldják" életszemlélet. Ha már megvan a baj mindenki hibás: a munkahelyem, a főnököm, a szomszédom, az anyósom.csak én nem. Én áldozat vagyok, belekényszerültem ebbe a helyzetbe, mert.mert.mert és jönnek a véget nem érő önigazolások.

Kissé messze jutottunk a gyógyszerek birodalmától, azonban világunk sajnos a fenti mechanizmus szerint halad, aminek egyik tünete a gyógyszer-mágia. A másik a soha nem látott súlyosságú betegségek járványszerű terjedése. Hogy miért alakulhatott így? "Mert Ön megérdemli!" - ahogy "Loreál-ék" mondják a reklámban.

Talán nincs olyan ember, aki ne gondolkodott volna el betegségeink okairól. A betegségek kialakulásának számos teóriája ismert a vírusoktól egészen a karmikus okokig. Egyre gyakrabban olvasható, hallható, hogy az un. modern orvostudomány egyre több betegség kialakulását a lelki okokban véli felfedezni. Ha végig nézzük írásos emlékeinket a testi-lelki gyógyítás tekintetében, akkor azon csodálkozunk, hogy miért kell keresni azt, amit elődeink már ezer évekkel ezelőtt megtaláltak? (Máskor majd elmesélem, hogy véleményem szerint miért, most inkább menjünk félni egy kicsit!)
Ha a legrövidebben akarom megfogalmazni betegségeink okát, az így hangzik: mert hazudunk magunknak. Ha bővebben: mert hazudunk másoknak. És miért hazudunk? Mert félünk. És mitől félünk? Attól, hogy mások nélkül meghalunk, elpusztulunk, megsemmisülünk. És miért félünk a pusztulástól? Mert a szívünkkel nem tudjuk, hogy a lélek halhatatlan.

Kedves olvasó! Félni invitálom, kérem, jöjjön velem.
Csend van, meleg és mindig van ennivaló. Alszom, ha akarok, nézelődöm, ha akarok, és játszom, ha kedvem tartja - a köldökzsinórral. Ha úgy adódik a helyzet, az ikertesóm ujját szopizom a magamé helyett. Tulajdonképpen ugyanaz. Hallgatom a megnyugtató, ütemes dobogást és hallom, ahogy valaki naphosszat duruzsol. Nem túl tágas a hely, de teljesen komfortos. Jó itt lenni. Kellemes dolog ez az élet. Bár néha már kissé unalmas. Történhetne már valami, mivel a hely is egyre szűkebb. Aztán történik is, hisz az, amit nagyon akarunk előbb-utóbb meg is valósul, megteremtjük magunknak - jelen esetben megszületünk. Eddig általában film és irodalmi téma szokott lenni a fenti sablonos kis történet. Most nézzük a folytatást kissé más szemmel!
Maga a megszületés napjainkban már nem számít természetes eseménynek. Sőt! Sokszor a várandóssá válás is csoda. Sok a meddőnek kikiáltott nő, holott az esetek többségében szó sincs meddőségről, annál inkább hormonokkal szennyezett ivóvízről, illegális módszerekkel kezelt tenyészállatokról, de ne kalandozzunk el, ott tartottunk, hogy a család örömére (ha jól alakulnak a dolgok!) baba érkezik! A család várja és még meg sem érkezett, még pilleszárny rezdüléseként éli meg aprócska mozdulatait a kismama és már elkezd félni: mit fog szólni após, anyós, anyuka, apuka, a testvér, az évek óta meddőként elkönyvelt sógornő? Miért is aggódik? Azért, hogy a környezete hogyan fog reagálni RÁ, a döntésére, a gyerekvállalására. Várandósan is kedvesnek fogják majd tartani, várandósan is meg fog felelni a környezet elvárásainak? És elkezdődik az önmagával folytatott értelmetlen társasjáték: "elgondolom, vélem, feltételezem, hogy a környezetem hogyan reagál a változásra, a DÖNTÉSEMre, RÁM," és elkezd a leendő anyuka a vélt félelmeire reagálni.
A kismama hasában lévő aprócska élet pedig figyel, gyűjti a tapasztalatokat. Nagyon jól tudja, hogy anyukája mikor mit érez, sőt, az anyuka érzéseit képes önmaga érzéseiként megélni. Már a pocaklakót megtanítjuk félni. Félni mitől? A saját magunk félelmeitől. Majd, ha a "mit fog szólni a család" című félelmein túljutott a mama és a baba, következik az "egészséges-e a baba, mert a családban, a szomszédban, a Tv-ben, a szappanoperában az történt, hogy..." című műsor. Ez fantasztikus indok a számos ultrahang felvétel elkészítésére. Nagyrészük teljesen felesleges - a szülők részéről kukucskálás, a nőgyógyász részéről szép bevétel. És a csöppség részéről - zaklatás. Tapasztalt, idős, lelkiismeretes nőgyógyászok ezt nagyon jól tudják és le is beszélik a kismamákat a túlzásba vitt ultrahangozásokról. Majd elérkezik az egész család a félelmeinek, a teljesen felesleges szorongásaink fénypontjához, a szüléshez. Amit persze csak kórházban lehet elvégezni. Több dolog miatt - kell a bevétel a kórháznak, kell a bevétel az orvosnak, (míg a kórház pénzén vezeti le az un. magánbetegei szülését, addig tiszta bevétel), és ugye a bábaasszonyok (véletlenül?) szélnek lettek eresztve. Persze, a kismama tudja, hogy a KÓRházban kell a szülést véghez vinni, hisz ez egy KÓRos esemény is lehet a végén. Ha eddig nem sikerült a frászt hozni a teljesen tapasztalatlan anyuka jelöltre, akkor majd most beindul az ijesztegetőgépezet, csak merje kimondani, hogy otthonszülés. Szóval félelmeik tetőfokára hágnak, mikor elkezdődik a szülés. Nem tudom, hogy hány kismama tudja, hogy csak a babára kell figyelni? Ha a picinek szerencséje van, akkor nem túl nagy ordibálás közepette világra jön egy KÓRházban. A kisbaba a fogantatástól számítva 9 hónapos és pár pillanatos, azonban már megtanulhatta, hogy mi a félelem... és a java még csak most jön. Anyucitól elviszik, lefürösztik (jobb helyen öblítik, hogy a magzatmáz rajta maradjon), nincs melegség, nincs ritmusos ringatózás, nincs ütemes dobogás - csak a magány. És elkezd félni. Félelmében el kezd kiabálni. És előbb vagy utóbb valaki, reméljük a jó illatú, ismerősszagú anyuka az ölébe veszi és megszoptatja. Szeretgeti - feltétel nélkül. Még. Majd a babuci cseperedik és elkezdi viszonyítani magát a környezetéhez - az unokatesóhoz, a szomszéd gyerekhez, a TV hőshöz. És eljön az a pillanat, mikor felébred benne az a félelem (hisz ezt tanulta meg elsők között), hogyha nem vagyok ilyen-meg ilyen, akkor anyuci nem fog annyira szeretni, vagy ha ilyenebb és ilyenebb lennék, anyuci jobban szeretne. De az, hogy anyuci szeressen mindenféleképpen kell, hisz ha Ő nem szeret, akkor és nem leszek - ezt a félelmet sajnos már csecsemőként átéli az ember. (Egyes természeti népeknél megfigyelték, hogy az újszülött babát magukra köti és onnan le nem veszi az anyuka. A mama testén él a pici. Az eredmény, kiegyensúlyozott felnőttek, kiegyensúlyozott közösség.)
És most elmesélek egy történetet egy anyukáról, a pici fiáról, a családjáról és arról, hogyan tanítjuk gyermekeinket félni, majd hazudni... Élt egy háromtagú család - anya, apa és az ifjú másfél éves trónörökös. Látszólag minden rendben volt. A fiú szülei megengedhették maguknak, hogy a gyermeküknek lakást vásároljanak, így anyagi gondja az új családnak annyi volt, hogy ennivalót vegyen és a rezsit fizesse. Ezt a pénz az apa előteremtette. Szépen teltek a napok, teljes harmóniában - az ifjú anya elmondása szerint - csak azok a francos kéthetenkénti ebédek ne lennének anyóssal, apóssal, azok testvéreivel, unokahúgaival és a fél pereputtyal. Kéthetente útra kelni családi vizitre valóban nagyon fárasztó. Ennél már csak az lenne fárasztóbb, ha a vendégsereget kéthetente az ifjú család etetné. Nem fogják elhinni, de ez így történt. Minden második vasárnap a kilenctagú rokonság, melyek a férj hozzátartozói voltak, felkerekedtek a kisgyermekes családhoz. Ebédre, üres kézzel. Szombat reggel már nekilátott hősnőnk hogy a minimum öt fogásos ebédet elkészítse, mert mindegyik rokonnak volt valamilyen betegsége, ami miatt csak speciális ételt ehetett - az egyik csak a csirke mellét, a másik csak a disznókarajt, a harmadik nem evett zöldséget, mert fájt az epéje stb. Vasárnap délig elvergődött az anyuka, majd délben terített asztallal várta a szeretett rokonokat úgy, hogy tudta, az egész ebéd arról fog szólni, hogy melyik étel miért nem ehető és hogyan kellett volna a kritizáló ízlése szerint elkészítenie. Ekkorra - minden alkalommal - a pici, másféléves fiú már ordított az asztalnál, mikor is a kedves rokonok elővették a mamát- minden alkalommal-hogy még a gyereket sem tudja illemre nevelni, terített asztalnál nem bőgünk ordítva. Majd az anyuka a gyereket az ölébe kapva bevonult a szobába, ahol ketten megebédeltek. Ezalatt a rokonság az ifjú férj jelenlétében élesítette a nyelvét a ház fiatal asszonyán. Miről szól a történet? Egyrészt arról, hogy az egy szem fiuknak nem ilyen asszonyt szántak a szülők. Ez nem lenne baj, egyébként is ez egy másik történet. Nézzük inkább az anyuka szemszögéből, aki elmesélte nekem történetét. Hosszú lenne leírni, hány meg hány magyarázkodó választ adott megoldásra irányuló kérdéseimre, csak ne kelljen szembe néznie félelmeivel - azzal, hogy Ő mindent elkövet azért, hogy a férjének megfeleljen, mert ha nem, számára az is elképzelhető, hogy az utcára kerül a gyermekével együtt, és akkor félhet az "éhen halástól". Ez a fiatal anyuka belekergette magát és az egész családot ebbe az áldatlan állapotba, mivel Ő félt valamitől, amit Ő kitalált, de soha, senkivel nem beszélte ezt meg, sőt az esetleges kérdéseire már a lehetséges válaszokat is legyártotta. Mondanom sem kell, hogy az alig 30 éves fiatal hölgynek komoly egészségügyi problémái voltak. Mi lesz később, ha a másfél éve tartó családi "dínom-dánom"-októl már most beteg. Esetleg belehal félelmeibe? Bizony, ez is elképzelhető. de előtte bejárja a hazugság útját. Nem néz szembe saját félelmeivel, magának is elhazudja mérgező gondolatait, majd ezt folytatja, és már a környezete felé is hazudik. Hazudik azért, hogy az általa vélt és felé irányuló elvárásoknak megfeleljen. Még azon az áron is, hogy a lelke tengersok "mérge" betegségként megtestesüljön.
Így működnek félelmeink, a sajátjaink, az általunk kreált, sokszor a valósággal köszönő viszonyban sem lévő rémképeink. És miről szól még a történet? A félelemben, majd a hazugságban nevelkedő gyermekről. Róla, aki már az anyaméhben megtanult félni, aki kisbabaként megtanult félni, aki másfél éves tipegőként magtanult félni, és aki már tanulja, hogy kell majd elhazudni félelmeit, hogyan kell elhazudnia önnön valóját cserébe a megfelelésért - hisz az édesanyjától ezt látja.

Ha jól meggondoljuk, egész személyiségünk feltételezett álláspontokra, vissza nem kérdezésekből fakadó téves gondolatokra, a környezetből érkező válaszreakciók félreértelmezésére épül. Miért? Mert nem merünk visszakérdezni. Miért nem merünk visszakérdezni? Mert félünk, hogy nem olyan választ kapunk, amilyet mi elképzelünk, és ez feszültséghez vezet. A feszültséget pedig le kell vezetni. Hogyan? Úgy hogy megkérdezzük, hogy jól értjük-e, a másik ember mire gondolt. És a kígyó a saját farkába harapott. Mert ha mernénk visszakérdezni azonnal, és ott melegében tisztáznánk a helyzetet, akkor nem lenne félreértés. De mi nem kérdezünk vissza, mert félünk az elutasítástól, félünk attól, hogy nem olyan választ kapunk, amilyenre számítunk. Inkább begyűjtjük a feszültséget, ezzel saját félelmeink táptalaját trágyázzuk, majd előadjuk a magasvérnyomás, az epekő, a hólyaghurutok, a meddőség, a kéz- és lábtörés, a szívinfarktus stb. betegségeinket. Így tesszük magunkat beteggé, ostoba félelmeink segítségével.
Mi a megoldás? Hiszem, hogy a tudatosság, a saját magam megismerése, és a saját magam vállalása, hisz saját magammal egy életet kell leélnem! Ha saját magamat elfogadtam, akkor tudom elfogadni a másikat és tiszteletben tartani az ő álláspontját. Akkor már nem kell kompromisszumot kötnöm, hisz a másik világát, mint rajtam kívül állót és az én köreimet nem zavarót fogadom el. A kompromisszumokkal egyébként is csínján kell bánni. A kompromisszum nem más, mint egy síkosítóval bekent béka - hogy jobban lemenjen a torkomon. Ráadásul én tuszkolom le saját magamnak.

Zárszó
Van, aki ezeket a félelmeket démonoknak nevezi, ezáltal még fel is ruházza, sőt önálló lénnyé neveli saját téves gondolatait, reakcióit. Ez is egy útja annak, hogy ne Önmagával akarjon szembe nézni az ember, hanem valami tőle függetlenül létezővel. Tessék elhinni, démonok pedig nincsenek, csak lelkünknek még gyenge pontjai vannak, olyan területek, ahol fejlődnünk, tanulnunk kell, nem pedig küzdeni a démonoknak elnevezett részünk ellen. Ráadásul a harc harcot szül. Még egyszer hangsúlyozom, nem érdemes csatázni. Elfogadni, megérteni és megismerni kell önmagunkat. Így ismerhetjük meg és fogadhatjuk el a világot. Csak saját magunk megismerésén és elfogadásán keresztül.

A Natúrszigeten olvasott, "Temetni" készülnek a bioenergetikát
http://www.natursziget.com/page.php?show/articles/view/topic/itthon/artid/20070228bioenergetika
című írás hívta fel figyelmemet dr. Hegyi Gabriella máshol megjelent cikkére. Nem titok, többször el kellett olvasnom, hogy megértsem, miről van szó valójában. Tisztelt Olvasó! Ezúton meghívom egy szellemi kalandtúrára. Indulhatunk?

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett." (János 1,1-3)

Dr. Hegyi Gabriella Érvek a komplementer medicina hazai gyakorlatának szabályozása mellett című írása (http://biloba.hu/ime/2006_V_10/26_29.pdf) kapcsán először csak annyi derengett, hogy igen, megint valamit tagadni akar az úgynevezett modern tudomány, kézzel fogható, mérhető, vizualizálható tények hiánya (?) okán. Habár túl vagyunk már a táltos papjaink lemészárlásán, túl a sámánjaink elpusztításán, túl sok mindenben tudós boszorkányasszonyaink máglyahalálán, túl a sötét középkoron (ami annyira azért nem volt sötét, hisz a kolostorok az alkímia lázában égtek), túl vagyunk az ősi tudást hordozó magyar nemzet megcsonkításán, túl vagyunk Egely György "tiltott találmányain". Lássuk, most éppen mi következik?

Az érvgyűjtemény többedik elolvasása után csak el kellett fogadnom azt a felismerést, hogy elérkeztünk az ÉLET tagadásához. Miért? Mert bizonyítékot követel a modern tudomány a bio-, azaz az életenergia létezésére, mégpedig materiális úton bizonyítható bizonyítékot. Édes Istenem! Az Ige létét kell bizonyítani materialista alapon? Nem hiszem el! Habár, ha jól meggondolom. Jó lenne a szeretetről, azaz az bio/életenergiáról, azaz az Igéről, azaz a bennünk élő Istenről - mondjuk - egy 4D-s ultrahangfelvétel. Mekkora bizniszt lehetne belőle kihozni! Már látom is a reklámkampány szövegét: "Házasságkötés előtti 4D-s ultrahangfelvétel féláron! Akár a másik fél tudta nélkül is készítünk róla felvételt." A válóperes tárgyalások során az ügyirathoz kapcsolt igazságügyi szakértői véleményként hatalmasat lehet majd vele kaszálni! Ugye, ismerős a koreográfia?
Hogy a pénzről szól-e a történet? Arról. De sokkal-sokkal többről, mint azt az olvasó sejtheti. Amerikai viszonylatban milliárd dollárokról, hazai szinten pedig milliárd forintokról évente. És nem ilyen amatőr módon, mint azt előzőleg vázoltam. Nagy pénzhez ugyanis nagy játékosok kellenek! Hogy honnan tudom? Természetesen Hegyi Gabriella cikkéből. Ott van benne. Leírta, tessék csak figyelmesen elolvasni!

Először nézzük az "aprópénzt". Hegyi Gabriella írásának több mint egyharmadát teszik ki a gyógynövények forgalmazásának, illetve egyéb gyógyszeriparszerű (pl. étrend-kiegészítők) termékek előállításának taglalása. Cikkét olvasván már ez is elgondolkodtatott: itt valami egészen másról lehet szó, hisz a természetgyógyászati beavatkozások nem a gyógynövények és az étrend-kiegészítők alkalmazásáról szólnak. Ennek eddig - látszólag - semmi köze sincs a természetgyógyászat úgynevezett szabályozásához. Majd többször szóba kerül a cikkben, hogy az USA-ban a lakosság 30-50%-a fordul természetgyógyászhoz, vásárol természetgyógyász által ajánlott készítményeket. Hazánk megfelelő mutatói pár év múlva ugyanezek lesznek. Hogy miért? Mert az emberek már nem bíznak (annyira) a gyógyszeripar mesterséges anyagaiban (melyek hatásmechanizmusa számos esetben NEM is ismert - a szerző), illetve mert a természetgyógyász egyénileg közelít a betegéhez, és van a betegére ideje. (Mindez Hegyi dr. cikkében olvasható.)
És most jön a nagy pénz! Hegyi Gabriella leírja, hogy a betegeket meg kell védeni a kuruzslóktól. Ez nagyon etikus gondolat - miután a betegeket már "megvédték" a modern egészségügyi ellátás berkein belül naponta számtalanszor előforduló szakbarbarizmustól, ahol egy szakma derék képviselője orvosi diplomával a zsebében úgy kezeli betegeit, hogy nincs tisztában például az alsóvégtagi ödéma (vizenyő, vizesedés) kialakulásának számtalan okával (életből vett példa). Ott tartunk, hogy aggódni kell a betegekért, sutba a kuruzsló bio/életenergetikusokkal, más szóval a "csak" szeretettel gyógyítókkal. De várjunk csak egy kicsit! Itt valami mintha kilógna. Hát persze! A lóláb. Ha már megtaláltuk, arra kérem az olvasót, elemezzük ezt a testrészt, jelen esetben nem anatómiailag.
Lássuk tehát a lóláb képletét.

Elnézést az erős kifejezésért, de azt kell mondanom, hogy döglődik. Óriási befektetéseket követel az új molekulák kifejlesztése (megér egy külön misét, miként lesz valamiből úgynevezett gyógyszer), hatalmas pénzt az állat- és emberkísérletek, még többet a balul sikerült vizsgálatok elhallgatása. Gondoljunk csak a forgalomba hozott (!) egyik féle COX-2 gátló okozta sorozatos halálesetekre, melyekkel a média is hetekig foglalkozott. És hatalmas mennyiségű pénzre van szükség a szakértő, Hegyi Gabriella által többször említett Tényeken Alapuló Orvoslást bizonyító orvosok megvásárlásához. (Tragikomikus, hogy a módszer rövidítése a magyar szakirodalomban: TAO. Angolul: Evidence Based Madicine - EBM) Miután ez mind megvan, és sikerült a biztosítót (anyagilag is) megnyerni a gyógyszer lehetőleg 90%-os támogatásához, jöhet a pénz besöprése. Hamar kell cselekedni, mert a gyártók sarkában lihegnek a generikus ipar képviselői, akik pár év múlva már szabadon lekoppinthatják az eredeti gyógyszert (több-kevesebb sikerrel), és akkor már ők aratnak.
Mit is részesít most előnyben egész Európa? A generikus gyógyszerek forgalomnövelését. Bár a betegnek számos esetben "nem jó" a koppintott gyógyszer, a TB spórol rajta mindaddig, míg a beteg nem lesz még betegebb. Az originális, azaz eredeti, új kémiai anyagokat előállító, kutatásokat és - mint fentebb részleteztem - hatalmas összegeket befektető gyógyszercégek pedig nagy pénzeket buknak rajta.

A bajt tetézi a gyógyszeripar számára, hogy mint a Hegyi-cikkből megtudtuk, a betegek lassan elfordulnak a biztosítók által finanszírozott egészségügytől, a természetgyógyász pedig nincs szerződésben biztosítókkal. Ennek több vonzata van, témánk szempontjából az a legfontosabb, hogy a természetgyógyász nem rendel a biztosító terhére támogatott készítményt. Elsősorban - remélem - azért nem, mert azzal a lélek nem gyógyítható, de ez egy másik történet, erről majd más alkalommal.
És ezzel a gyógyszeripar elérkezett agóniájának okához: hogyan fognak kemikáliái széles körben eljutni a modern orvoslást kikerülő betegek növekvő tömegéhez? (Arról nem is beszélve, hogy ha nincs meg az iparban az évi 30%-os profitnövekedés, fejek hullanak.) Leegyszerűsítve a kérdést: ki fogja eladni a betegnek a gyógyszeripar ígéretekkel-teli-csodaszereit? A válasz: senki! Ugyanis rövid időn belül (kb. 7-10 évre teszem) a gyógyszeripar profilt vált, és elkezdi gyártani a természetes anyagokból készülő, a természetben megtalálható, kizárólag tiszta biológiai úton előállított, egy idő múlva már bioenergiát is hordozó tablettáit. És most kell a természetgyógyász a gyógyszeriparnak!

Igen, a természetgyógyásszal a kör bezárul. Ahogy Hegyi Gabriella többször leírja, a természetgyógyász az egészségügyi ellátás részévé vált a betegek által, ezért be kell vonni az egészségügyi ellátásba. Ez nem jelent más, mint hogy ellenőrizni kell, ami egyenlő azzal, hogy hatalmat kell felette gyakorolni. Hivatásos gyógyítókká téve a természetgyógyászokat és számos természetgyógyászati módszert legalizálva az orvosok körében is, majd erre a biztosítóval szerződve (receptírási jog), azaz támogatást adva a gyógyszeripar új, természetes remekeire, már ellenőrzés alá is került az új egészségügyi rendszer.
És kinek az ellenőrzése alá? A biztosítók közbevetésével a gyógyszeripar ellenőrzése alá. (Ez történik napjainkban is biztosító-gyógyszeripar-orvos vonatkozásában.) A természetgyógyász majd támogatásra felírhatja a gyógyszeripar új, "teljesen biztonságos, mellékhatásmentes, csak a természetben megtalálható, biológiai úton előállított" ígérettablettáit.

Orvos helyett természetgyógyász. Gyógyszeripari kemikáliák helyett gyógyszeripari, természetesnek nevezett pirulák. A beteg adott.
És a gyógyszeripari pénzgépezet tovább darálja be a világot, az egészség tabletták útján való elérésének folyamatos illúziójával.
Azzal kezdtem írásomat, hogy az Istent tagadó világ tényeket akar. A tényeket leírtam.